📘 KI, … HA ÉN SEM?
A testünk védelmében és a jövőnk érdekében életmód váltás, a Ki, … ha én sem? c. könyv segítségével.

Már egészen fiatal koromtól érdekelt és figyeltem az emberi szervezet működését. Ez ösztönösen alakult ki bennem, majd fokozatosan vált tudatossá az egészségem védelme és természetesen vele együtt a családomé is. Úgy gondoltam, hogy családanyaként sokat tehetek azért, hogy vigyázzak az Ő életminőségükre is, nem csak a táplálkozáson keresztül, de mentálisan is. Olyan családban nőttem fel, ahol a hitet, mint a vallás alappillérét, – „ felvilágosult világunkban” – nem fogadták el. Amikor ez irányú értelmem felvillant, elgondolkoztam azon a tényen, hogy hiszen két csoport létezik. A hívők és a nem hívők. A hívő emberek, az én tapasztalataim alapján a vallás tanait hirdetik. A nem hívők a racionalisták. Hiszem, ha látom, vagy ha a tudomány már beigazolta valaminek a létezését, akkor válik az hitelessé Náluk. Amennyiben a hinni szót nem kapcsolom össze a vallás tanaival, hanem úgy gondolok rá, mint az elme irányítójára, akkor a racionalistáknak is adhatunk esélyt a hit alapú tudatos életvitelhez. Ebbe beletartozik az egészségtudatosság is. Dr. Domján László agykontroll előadásain számos elemzést és gyakorlati bemutatót láttam, majd hasznosítottam. A kíváncsiság indított el azon az úton ahol azt tanították, hogy a hit az életünk „mozgatórugója”. Az első valószerűtlennek tűnő megtapasztalásom után, lassan-lassan a tudatosan életre keltett hitem a segítőtársammá vált. Ezeket a gondolatokat ajánlom azoknak, akik változtatni akarnak az életükben valamin, például az egészségük érdekében, akkor higgyék el, hogy Ők is képesek rá. Az ezotériai képzéseim alatt megtanultam, amit a Silva – féle agykontroll tanai tanítanak. Továbbá a reikit, és megismerkedtem a pszichotronikával. A tudomány a tapasztalásokból fejlődött ki. Először létrejön, kialakul valami a természetben, azután elkezdik a tudósok azt megfejteni, boncolgatni. A dolgok személyes megtapasztalásánál nincs nagyobb hitelesség. Ezeket a személyes megtapasztalásokat építettem be az egészségem megtartásához. A családom, akikről én gondoskodtam évtizedeken keresztül, gyógyszer nélkül élik az életüket. Ma már az idő előrehaladtával bizonyosan állíthatom, hogy az egészség nem ördöngösség! Az Apósom humorát idézve zárom e sorokat, aki anno egy családi ünnepen megjegyezte rólam, hogy: az én drága Zsuzsikám jól vezet – autót -. Majd pár másodperc múlva mosolyogva hozzátette:
… azért némi szerencse is kell hozzá!
Én is kiegészítem a gondolatot, hogy:
AZ EGÉSZSÉG NEM ÖRDÖNGÖSSÉG, de
azért némi szerencse is kell hozzá!
Kívánok mindenkinek sok szerencsét az élethez és jó egészséget!